…aszerint, amint kinek-kinek módjában áll, valami segítséget küldenek…
Lemondani a megszokottról nem könnyű, hát még a szükségesről s nagyon nehéz a valóban fontosról, az életről pedig, szinte lehetetlen. Az Atya tanít minket az adakozásra, a nagylelkűségre s nem mindig vagyok jó tanítvány, az átélt hét szűk esztendő után; pedig megtapasztalhattam, hogy a legszükségesebb mindig előkerült. Az antiókhiai testvérek adakoztak, adományt juttattak el az éhező judeaiaknak. Jó esetenként s rendszeresen is továbbadni azt, aminek nem tulajdonosai, csak birtokosai vagyunk „..mid van amit nem kaptál?” (I Kor 4;7). Ha mi dolgoztunk meg, verejtékeztünk, ügyeskedtünk, találtuk ki, szereztük meg, örököltük, nyertük, akkor is birtokosok vagyunk és nem tulajdonosok. Sem anyagiak, sem természetiek, de még mi magunk sem vagyunk a saját tulajdonai, hanem „Jézus vére, bére..” ( 214. Ének). Ezért könnyebb az adakozás, az alamizsnálkodás….élhetünk vele.
Szentpály-Juhász Imre, Egyetemi Lelkigondozói Szolgálat
