Napi biztatás

Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, megmozdult a magzat a méhében. σκιρτάω (szkirtáó): ugrik, átvitt értelemben: ugrándozik örömében, felujjong, vigad. Keresztelő János első találkozása Jézussal, örömteli „együttlét”. Erzsébet és Mária első, Ker. János és Jézus másod unokatestvérek voltak. Túl a vérségi rokonságon, a Szentlélek teremti meg ezt a bennsőséges, a szó fizikai és lelki értelmében is, létrejövő…

…történjen velem a te beszéded szerint! Mária mondata után mennyi kérdés, kétség, félelem lehetett még szívében-lelkében. Botrányos várandósság, melyen mind a mai napig lehet gúnyolódni, botránkozni, kacagni. Valaki rendelkezésre bocsátja életét, testét-lelkét az atyai akaratnak. Miért pont Mária? Nem tudjuk; ami világos, hogy nem ellenkezik, nem utasítja el ezt a csodálatos és egyben kockázatos „feladatot”.…

….hogy elvegye gyalázatomat az emberek előtt. Szégyen, gyalázat, szidalmazás; még gyermeket sem tudsz szülni….Erzsébet! Manapság, a nyugat-atlanti civilizáció egyes részein, a gyermek szülés, különösen, ha többről van szó, a lenézés, lesajnálás tárgya, nem a magtalanság. Az isteni erő és hatalom „..erőtlenség által által ér célhoz.” (II Kor 12;9), hogy ne emberi elhatározás, akarat, büszkeség kerüljön…

A vendégszeretetről meg ne feledkezzetek….. Két generációval ezelőtt még természetes volt, ha valaki, akár a távolabbi rokonságból is, váratlanul, többedmagával beállított egy családhoz, napokig vendégül látták. Atomizálódott (neutralizálódott?) életünkben, már ez nem természetes, pedig, ahogy a levél írója is utal rá: „egyesek -tudtukon kívül- angyalokat vendégeltek meg. Utalás Ábrámra (akkor még így hívták), aki 3…

…a lankadt kezeket és a megroskadt térdeket erősítsétek meg… Van, amit mi magunk megtehetünk saját magunkért. A teremtés, a megváltás és a megszentelés műve, munkája Istené, de a tevékenység, a tettek ismételt gyakorlása, az isteni szeretet útján való (újra)elindulás, a mi lehetőségünk, felelősségünk. A lankadás és a megroskadás (paralitikus állapot) ellenszere a begyakorlás, a tréning,…

A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom… Realitás és valóság két, bár egymást részben fedő körcikk, mégis alapvetően más a jelentésük, tartalmuk. A realitás a hétköznapok kőkemény megtapasztalása, idő-tér, korlátok és szabadság, lehetőségek és felelősség megélése. A valóság az isteni tágasság, a felmérhetetlen és felfoghatatlan lehetőségek tárháza. Realitás, hogy addig nyújtózzak, amíg a takaróm…

…nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk…. Feladni, visszalépni, meghátrálni, egy ügyet, helyzetet, emberi kapcsolatot, viszonyulást, meggyőződést, nyelvet, kultúrát, életteret. Nem csupán egy szemmel látható, megtapasztalható veszteség, hanem gyakran egzisztenciális, a „.. ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogyan te!” hiányt is jelent. Hitben meghátrálni; feladni a reményt, a reménytelenség közepette, a bizalmat, amikor…

….Krisztus is egyszer áldoztatott fel, hogy sokak bűnét elvegye…. Ebben a hosszabb fejezetben a vér, mint az élet hordozója, megjelenítője általi áldozat bemutatását taglalja a levél írója. Részletesen olvashatjuk, hogy hogyan, mikor, miként mutatta be az áldozatot, a főpap, önmagáért s a népért. Krisztus hármas tisztéből itt, a főpapit emeli ki a Zsidókhoz írott levél…

Mert irgalmas leszek gonoszságaikkal szemben és bűneikről nem emlékezem meg többé. Az ószövetségi próféták gyakran úgy példálóznak Isten és a nép kapcsolatáról, mint vőlegény, férj és a hűtlenkedő felesége viszonyáról. Bármilyen relációban nehéz teher, ha a másik bensőségek kapcsolatot létesít kívülálló/val/kal. A kézzelfogható, többnyire termékenységi bálványokhoz való eltérés volt a zsidóság, ószövetségi kísértése. Ez történt…

…mert ilyen főpap illett hozzánk…. Az Atya hozzánk „illesztette” a Megváltót; mi az isteni szövet fonákja Ő pedig a színe. Krisztus hármas tiszte, latinul a „triplex mundus”; főpap, király, próféta. A pap, főpap feladata az Ószövetségben, a népért, annak bűneiért bemutatott áldozat. A nem tudott és be nem vallott bűnökért, hisz minden felnőtt zsidó férfinak…