Ismét visszajövök hozzátok, ha az Isten akarja.
Hétköznapi események, jelentéktelen cselekedetek, gondolatok, szavak, kapcsolatok, kapcsolódások, rutinos, magától értetődő magatartás, mindehhez miért is kellene az Atya? Elmenni valahová, visszatérni oda, ahol már jártunk, ki és mi dönti el, hogyan, merre, meddig? Lehet-e úgy élni, hogy minden pillanatban az atyai jelenlétben létezünk, mozgunk, gondolkodunk, szólunk, cselekszünk? Lehet s ez nem valamilyen kényszer, nem görcsös erőlködés, hanem az istengyermekségből következő adottság, a maga természetes módján. Az isteni jelenlét megszentelő közegében lehet és érdemes élni, létezni. Jézus megmutatta, a Lélek lehetővé teszi, az Atya dicsőségére való életet, nekünk meg nyereség.
Szentpály-Juhász Imre, Egyetemi Lelkigondozói Szolgálat
