Onnan tovább hajóztunk…
„Navigare necesse est, vivere non est necesse.” Hajózni muszáj, élni nem, tartja a Pompejusnak tulajdonított idézet. A tengerparti népek életéhez hozzá tartozik a hajózás. Az akkori vitorlások ellenszélben nem tudtak haladni s ez maiakkal szemben nagy hátrány volt, még inkább kiszolgáltatta őket a széljárásnak. Az irányt azonban tartani kellet, akkor is, most is. Tudni, időnként látni a célt, de az odavezető út nem mindig egyenes vonalú, ahogy a hétköznapokban sem. Istengyermekekként célunk az Atyával való mind szorosabb kapcsolat, közelkerülés Hozzá. Néha nem érzékeljük Őt közelinek, máskor a napi gondok, betegségek, bal-és halálesetek, tragédiák viharfelhői fedik el, nehezítik meg, hogy Rá figyeljünk. Mindennek ellenére, tudjuk, hisszük és valljuk, hogy lelkünk Benne nyugszik meg, találja meg az élet értelmét és célját. Átformálva a latin mondást; hogy élhessünk „hajóznunk kell” az élet néha viharos, máskor csendesebb vizein, a célt sohasem feladva, hisz nem csak mi közeledünk Felé, hanem Ő is hozzánk tart.
Szentpály-Juhász Imre, Egyetmi Lelkigondozói Szolgálat
