Viseljetek gondot tehát magatokra és az egész nyájra…..
Az önmagunkra való odafigyelés alapja nem a kellemes érzület elérése, nem a mindennapi élmények megszerzésére való törekvés, nem önimádat, hanem istenképűségünk komolyan vétele. Ha testünk a Szentlélek temploma (I Kor 6;19), akkor arra figyelnünk kell, törődni vele, vigyázni rá. A ránk bízottakra akkor tudunk figyelmet fordítani, ha mi magunk is rendben vagyunk. A szolgálat, segítés egyik veszélye lehet, ha a saját meg nem oldott nyomorúságait, másokon akarjuk rendbe tenni. A felebarát iránti szeretet, emberi megalapozása a helyes önszeretet, mely az Atya irántunk való szeretetéből fakad. Értékes vagyok, mert az Atya megteremtett, a Fiú megváltott és a Lélek megszentel. Ugyanígy a másik ember is részesült, részesülhet mindebben s ennek felismerésében van, lehet szerepem, feladatom.
Szentpály-Juhász Imre, Egyetemi Lelkigondozói Szolgálat
