…az ítélőszékbe ültem….
Emberi ítélőszék…jog és szokásrend (pld. Werbőczi: Hármaskönyve), eljárásrend, mindezekre a Birodalomban büszkék voltak és a jogászoknak kötelező tudniuk a római jogot. Meg volt a lehetőség a császárhoz való fellebbezésre, ahogy nálunk a Szent Koronához ill. az azt képviselő testülethez, emberhez fordulni. Emberi ítélőszék, amikor a saját lelkiismeretünk vádol minket, gondolatok, szavak, cselekedetek és mulasztások miatt. Isteni ítélőszék, mely előtt mindannyiunknak egyszer meg kell állani. Reménységünk, bizodalmunk, hogy van egy közben járónk, Jézus Krisztus, aki „…eltörölte a követelésével minket terhelő adóslevelet….”(Kol 2; 14). Az isteni ítélőszék nem érvényteleníti a magunk és mások ítéletét felettünk, de átértékeli azt; alapvetően, a Fiúért, megváltottak vagyunk. Dicséret, dicsőség és hála ezért!
Szentpály-Juhász Imre, Egyetemi Lelkigondozói Szolgálat
