…új eget és Földet várunk…
Az elmúlás, az elválás, a halál az eseted döntő többségében szomorúsággal, fájdalommal, veszteséggel jár. Elszakadni valakitől, véglegesen, aki életünk, hétköznapjaink, gondolataink, érzéseink részese volt, nehéz. Elszakadni a megszokott munka/lakó helytől, környezettől, tájtól, országtól, nyelvtől, kultúrától, még időlegesen is fáradságos, néha gyötrelmesen nehéz. Jelen helyzetünkre, az általunk világnak nevezett Földre, mely gyakran sötét, sem mint világító is úgy tekinthetünk, mint ami mulandó, mely után új eget és Földet várunk. A szent rend, a harmónia és az isteni szeretet kiáradásának, teljességre jutásának a világát. A jelenvaló megbecsülése, művelése, megőrzése a mi feladatunk, az eljövendő új létrehozása a Teremtő feladata, de várhatjuk és örülhetünk neki.
Szentpály-Juhász Imre, Egyetemi Lelkigondozói Szolgálat
