…Isten előtt mondom, hogy nem hazudom.
Egy beszélgetésben, elmesélésben, társalgásban, ha valakinek bizonygatnia kell, hogy nem hazudik, az már gyanús. Ráadásul még, úgymond, bizonyítékot is szolgáltat, az esetleges rosszindulatú olvasó számára; nem kereste a kapcsolatot a tanítványi körrel, a jeruzsálemi ősgyülekezettel, hanem Arábiában és Damaszkuszban töltött három esztendőt. Mindezt, annak aláhúzásaként beszéli el, hogy az evangéliumot közvetlenül Jézus Krisztus nyilatkoztatta ki neki, nem emberi forrásból kapta. Másképp, amit hirdet, az a keresztyének számára megkérdőjelezhetetlen kinyilatkoztatás. Igazsága tanújaként Istent hívja, ha valótlant állít, akkor Ő hazudtolja meg Pált. Vagyunk-e, akarunk-e olyan nyílt és őszinte kapcsolatban lenni a mennyei Atyával, hogy még az esetleges önbecsapásunkat is Rá merjük bízni; ” URam, te megvizsgálsz, és ismersz engem. 2Tudod, ha leülök vagy ha felállok, messziről is észreveszed szándékomat.” (Zsolt 139). Ez a leplezetlenség nem fenyegető, nem veszélyes, mert aki közben jár értünk, maga is ily módon volt jelen az élet és halál mesgyéjén s így ment át az örökkévalóságba.
Szentpály-Juhász Imre, Egyetemi Lelkigondozói Szolgálat
