…hogy a szegényekről emlékezzünk meg….
Az ószövetségi próféták a bálványimádás és az ún. szociális bűnök ellen emelték fel leggyakrabban szavukat. Ezek közül is az özvegyekkel, árvákkal és szegényekkel szemben elkövetett vétkek miatt ill. a róluk való gondoskodás elmulasztása okán. A szakrális és hagyományos közösségekben is magától értetődő az elesettekről való gondoskodás, betegek ápolása, árvák felnevelése. A civilizáció nyomán ezt a szerepet (is) az állam, egyesületek, alapítványok vették át, ami önmagában nem baj, hiszen nem üzemeltethet mindenki idősotthont, árvaházat, fogyatékos intézményt. Azonban nekünk, magunknak is jó, ha a környezetünkben lévő, nálunknál valamiben rászorulóbbnak, bármilyen segítséget tudunk nyújtani, rendszeresen. A segítés, az adakozás, a támogatás örömét élhetjük meg, mert adni tényleg jó.
Szentpály-Juhász Imre, Egyetemi Lelkigondozói Szolgálat
