…magukhoz mérik és magukhoz hasonlítják önmagukat.
Sok mindennek kellett történnie, amíg az észak-atlanti civilizációban, az emberek zöme elhitte és magáévá tette, hogy az ún. önmegvalósítás az élet célja, értelme. Evvel, a látszólag logikus és érthető célkitűzéssel azonban, a mindenkori ember magára marad. Ha nem kapcsolódom az Atyához, a Karácsonykor emberré lett Fiúban, a Lélek által, akkor egy részt; egy önmagára zárt rendszer vagyok ( „Vak dióként dióban zárva lenni s törésre várni beh megundorodtam. Bűvös körömből nincsen mód kitörnöm…” Babits), más részt pedig; kiszolgáltatott mindenféle szellemi-lelki vagy más irányzatnak, divatnak. A mérték Jézus; ahogy Ő élt viszonyult az Atyához, az emberekhez, a különféle élethelyzetekhez, nyomorúsághoz, betegséghez, bűnhöz, halálhoz, szűk-séghez, hatalomhoz, pénzhez, életörömhöz. Ez az életteljesség: amit mi is megélhetünk, megtapasztalhatunk, átélhetünk, ennek emberlétele ünnepére készülhetünk, Hozzá mérve önmagunkat.
Szentpály-Juhász Imre, Egyetemi Lelkigondozói Szolgálat
