…maga a Sátán is a világosság angyalának adja ki magát.
Lux, lucis, Lucifer… fényhozónak nevezteti magát s valóban az, de nem a világosságot hozza, hanem hideg, megtévesztő fényt, melyben sokan próbálnak sütkérezni, pedig a szeretet-erő melegét nem, csak hideget kapnak. Műfény, melyben másnak látjuk, láttathatjuk magunkat, körülményeinket és világunkat, mint amilyen. Önösnek, magának valónak, haszonelvűnek, könyörtelennek. Ma az év legrövidebb napja van, legtovább tart a sötétség, de nem kell már sokat várni, hogy a betlehemi csillag által mutatott fény felragyogjon. Az istendicsőítés, az emberszeretet, a békesség, a kiteljesedés mutatkozik meg általa. A világosság egyszerre leplez le és ad erőt, hogy azok legyünk, lehessünk akik valójában vagyunk; istengyermekek, akik az atyai szeretetből, szeretetért élnek, élhetnek s ezt örömmel osztják meg másokkal.
Szentpály-Juhász Imre, Egyetemi Lelkigondozói Szolgálat
