Honnan ismersz engem?
Ugyanabból a szóból ered az újszövetségi görögben az ismerni, mint az anyaméh. A Jézusi emberismeret nem tapasztalaton, statisztikai valószínűségen, következtetésen alapszik, hanem létünk alapját érintően, hiszen „minden általa és reá nézve teremtetett” (Kol 1;16). A paradicsomi bűnbeesés után az első emberpár, a hagyomány szerint, fügelevéllel takarta el magát, Nátánáel fügefa alatt ült, ami árnyékot adott, de Jézus tekintete elől nem rejtette (nem is ezért ült ott), rejthette el, létének lényegét; igaz emberségét. Jó lenne, ha nem fenyegetésnek éreznénk, hogy az Úr ilyen mélységig ismer minket, hanem, a karácsonyi örömhírrel szólva; ismeri az emberlét minden korlátját, nyomorúságát, esendőségét, kiszolgáltatottságát, fenyegetettségét, melyek ellenére és ezekkel együtt is az atyai szeretet-erő „templomai” vagyunk, lehetünk.
Szentpály-Juhász Imre, Egyetemi Lelkigondozói Szolgálat
