Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem.
Ez nem a merjünk kicsik lenni cinikus és destruktív kijelentése, hanem egy elhivatott ember önismerete. Tudja mi a szerepe, helye, feladata, küldetése. Ahogy egy igazi csapatjátékos tudja, ha neki is jut időnként a dicsőség; első helyre behozni a válogatottat, gól rúgni, dobni stb. de sosem felejtheti, hogy a többiek nélkül mit sem ér. Alá-zat, tudni alárendelni magunkat egy, a saját személyünknél, személyiségünknél, egyéniségünknél fontosabb célnak, ügynek, elvnek, értéknek. Az önmegvalósítás mítoszába beleszédült jelenben ezek bosszantó, sőt kiiktatandó, maradi gondolatok, elvek. Pedig ezek nélkül nem csak az emberi élet nem működik, hanem az egyén sincs a helyén. Az Atyának teremtményeiként, Neki alá-rendeltek vagyunk, a Fiú keresztáldozata és feltámadása okán Neki adósai vagyunk s a Lélek ereje, munkálkodása okán, Neki tartozunk. Ahogy az előttünk járó generációknak, szüleinknek, tanítóinknak, mestereinknek, azoknak akik minket érintő kérdésekben, ügyekben döntenek. Tudni a helyünket, korlátainkat nem gyengeség, hanem az erő, feladat, küldetés határainak tisztázása, erő-optimalizáció. Így lépjünk át 2024-be.
Szentpály-Juhász Imre, Egyetemi Lelkigondozói Szolgálat
