…amikor az igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát….
Teológiai kérdés helyett létkérdés, a samáriai asszony vagy valódi érdeklődésből, vagy a saját életproblémájáról való elterelésből, teológiai kérdést tesz fel. Hol kell imádni az Atyát, Garizim hegyén vagy Jeruzsálemben? A babiloni fogságba el nem hurcolt samáriaiak keveredtek a környéken élő pogányokkal és a Sikem városhoz közeli hegyen építettek zsinagógát. Hol van az Atya helye az életünkben? Fizikai helyekhez kötött vagy testünk templomában lakik. Ha van közünk Hozzá, akkor mi egyek vagyunk Vele és Ő a Fiúban a Lélek által bennük lakozó Isten. Ehhez az is szükségeltetik, hogy akkor Ő legyen a „ház” Ura. Ez nekünk nem veszteség, nem életterünk leszűkítése, hanem a legnagyobb tágasság, szabadság és boldogság. Jó, ha vannak közösségi helyek és rituálék, amelyek segítenek minket az istentiszteletben, de a legfőbb, hogy ez egy hétköznapi életgyakorlat, a mindennapok része, lélegzetvételünk sincs s nem is lehet Nélküle.
Szentpály-Juhász Imre, Egyetemi Lelkigondozói Szolgálat
