Mert az Atya nem ítél senkit…..
Az Atya nem választ le önmagáról és nem is különböztet meg magától senkit, mint nem Hozzátartozót. Ha ilyesmi bekövetkezne, akkor azt mi okozzuk, tesszük, a mi emberi magatartásunk következménye. Az ítélet, a különválasztás, lsd. jobb és bal felől állók elkülönítése (Mt 25;33-ban az utolsó ítéletkor a juhok – kecskék szétválasztása) sokkal inkább megállapítás: az egyik ilyen állat (a példázatban), a másik olyan, az egyik ilyen ember, a másik olyan. Az Atya teremtői akaratától való eltérés önmagában céltévesztés, értelem vesztés, lét-erővesztés, ezt nem szükséges még valamilyen büntetéssel „megfejelni”, épp elég, hogy ez a végső „megállapítás” után teljességre jut és visszavonhatatlanná válik. A „kettő között”, életutunk szempontjából, a Lélek munkája, mely újra és újra segít visszatérni az Atyához.
Szentpály-Juhász Imre, Egyetemi Lelkigondozói Szolgálat
