…az én bennem marad és én őbenne (mondja Jézus).
Enni és lenni, inni és benne maradni, egy különös és kölcsönös közösség titka. A Jézus korabeli zsidóság páska-vacsorája, emlékvacsora, mely az egyiptomi szabadítást hivatott a késői utókor számára átélhetővé tenni. Ennek az egyszerre univerzalizált, minden emberre érvényes és koncentrált, mert Jézus Krisztus keresztáldozatában megvalósuló szabadításnak „jele és pecsétje”, az úrvacsora ahogy mi reformátusok valljuk vagy szentsége, ahogy rk. testvéreink vallják, az eucharisztia, az utolsó vacsora. Kálvin hetente részesítette a genfi gyülekezet tagjait az úrvacsorában. Egyháztörténeti érdekesség, hogy a berni nagytanács határozott úgy, hogy évente 6 alkalommal méltó evvel élni és ezt hozták magukkal a svájci ösztöndíjas hallgatók a XVII. században, haza. Gyülekezeti közösségi- és hitéletünknek fontos része az értünk megtöretett test és kiontatott vér vétele…..minél gyakrabban kellene élnünk V(v)ele.
Szentpály-Juhász Imre, Egyetemi Lelkigondozói Szolgálat
