…ha itt lettél volna…
Ha baj, baleset, betegség, családi konfliktus, munkahely, lakhatás-vesztés történik életünkben, talán az első kérdés; miért engedi, teszi ezt velem, velünk az Atya? Miért nincs, volt velem, a szerettemmel, egy adott csoporttal, hol van, volt ilyenkor? Mária nem tesz szemrehányást, inkább megállapítás ez: „…ha itt lettél volna…”. Amikor ránk szakad a baj, beszűkül, leszűkül a a látóterünk, gondolkodásunk, cselekvési rádiuszunk, a leki-testi fájdalom be-és leárnyékolja reális és a lelki-szellemi teret. Ilyenkor lenne jó „felnézni” az Atyára, hálát adva az életünkért, a kereszten függő Fiúra, aki miattam, helyettem, érettem vállalta a kínos halált s a Lélekre, mely rám is, ahogy Jézusra, „leszállhat”, betölthet, megerősíthet. Nem vagyunk egyedül a próbatételek, a szenvedés, betegség, baleset idején s egyáltalán nem a halálunk pillanatában, de még azután sem.
Szentpály-Juhász Imre, Egyetemi Lelkigondozói Szolgálat
