….jön a te Királyod, szamárcsikón ülve.
Krisztus hármas tiszte; próféta, főpap, király. Prófétaként életével, cselekedeteivel, szavaival, halálával és feltámadásával az Atya akaratát közvetíti nekünk. Főpapként önmagát áldozza érettünk, helyettünk, hogy ne az Atyával való ellenségeskedés jellemezzen minket. Királyként pedig önfeláldozó módon uralkodik, rányit, vezet minket. Szamárcsikó nem éppen királyi állat; kedves, de időnként makacs, nagyon tud rúgni és harapni egyben megjeleníti azt az ellentmondást, ami a virágvasárnapi tömeg, a megszállt ország lakossága elvárása és az isteni küldetés között feszül. Életteljesség az Atyával s nem katonai-gazdasági-politikai-vallási szabadságharc; szabadítás, ami belülről kifelé hat, de célját az Atya dicsőségének és a felebarát javának keresését soha nem veszíti szem elől. Jó, lelkileg, üdvözölni nemzetünk, egyetemes egyházunk, egyházi közösségeink, családi életünk, munkahelyük, egyéni életünk terébe „bevonuló” Jézust. Csak legyenek nyitott kapuk, melyeken beléphet, szamaragolhat….
Szentpály-Juhász Imre, Egyetemi Lelkigondozói Szolgálat
