Annyi ideje veletek vagyok és nem ismertél meg engem, Fülöp?
Ha igaz a mondás, hogy „nomen est omen” vagyis a név az ember, másképp, ahogy hívnak az vagy, akkor a „lókedvelő”, Fülöp a hétköznapi realitások embere. János evangéliumára jellemző a „prezentikus eszkatológia” (jelenlévő végidők) fogalom használata és a „titok”-é. Jézus isteni mivolta titok a zsidók, a tanítványok és az akkori emberek előtt. Fülöp „szűklátókörü” nem ismeri fel a Mester küldetésében, szavaiban, cselekedeteiben, csodáiban az üdvtörténeti dimenziót. Többet látni, az emberileg lehetséges teljességet látni, meglátni a mindennapi eseményekben és azok mögött az atyai teremtő, megváltó és megszentelő akarat megnyilvánulását. Jó, örömteli, sikeres és kellemes napokban, órákban, időszakokban ez könnyebb. Lelki-szellemi-testi nyomorúságban, szorongattatásban, be-és leszűkült látás, életértelmezés alkalmával nehezebb. Segíts Urunk, hogy mindig tudjunk Rádtekinteni!
Szentpály-Juhász Imre, Egyetemi Lelkigondozói Szolgálat
