Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen.
Megzavart, fölkavart, fölizgatott, megrémített szív, amiről Jézus beszél; a tanítványok szíve-lelke, élete, ha bekövetkezik az árulás, elfogatás, kihallgatás, elítéltetés, megszégyenítés és kivégzés. Szomorú és szégyenletes vége egy jobb sorsra érdemes igaz embernek, egy isteni küldöttnek. S emiatt ne legyenek a tanítványok szégyenlősek (deiliáo), hogy olyan Mesterük volt, akivel így el lehetett bánni, aki gyenge és hatalom nélküli. Milyen önazonosság ez; egy ilyen Tanító követőjének, tanítványának lenni? Vajon fel tudjuk-e vállalni ezt a gyenge erősséget, ezt a kiszolgáltatott kezdeményezést, ezt a hatalommal bíró szelídséget? Amely, nagyon is egyértelmű, világos, határozott és kemény. Kiállni és vállalni istengyermekségünket csodás lehetőség, ajándék és felelősség.
Szentpály-Juhász Imre, Egyetemi Lelkigondozói Szolgálat
