…szomorúságotok örömre fordul.
Elmenetel-visszajövetel, láthatatlanság-láthatóság, szomorúság-öröm; ugyan annak a kapcsolatnak, viszonyulásnak, az ellentétes oldalai. Valaki, aki fontos az életünkben, elválaszthatatlan része annak: érzéseinknek, gondolatainknak, cselekedeteinknek, sőt azok meghatározója, elmegy, eltűnik, láthatatlanná válik….Jézus ennél még több; nem csupán „mellérendelt” módon, hanem „bennfoglalóan” vagyis létünk alapját, kiindulását és célját is tekintve meghatározó, értelem adó. Ha Ő nincs, akkor magunkra maradunk s néha úgy érezzük; nincs, eltűnt, hátat fordított nekünk. Az önsajnálat szomorúsága helyett, a Lélek általi öröm tölthetné be szívünk-lelkünk,; Ő nem távolodik el tőlünk, legfeljebb mi nem figyelünk Rá eléggé.
Szentpály-Juhász Imre, Egyetemi Lelkigondozói Szolgálat
