…lássák az én dicsőségemet (mondja Jézus)…
Milyen lehet szemlélni, nézni, látni, figyelni, bámulni Jézus dicsőségét (dicsőség, jó hír; pompa, nagyszerűség)? Egyszerre felemelő, boldog megtapasztalás, más részt félelmetes is lehet, szembesülve a magunk esetlegességével, törékenységével, korlátozottságával. Földi létünk során csak részlegesen, homályosan és időnként lehetséges ez. Ahogy Mózes el kellett takarja az arcát, mikor az égő csipkebokornál az Úrral találkozott, ahogy Illés egy barlangból tapasztalta meg az isteni erő hatalmát s csak a halk és szelíd hangra jött, jöhetett elő, ahogy Jézus mennybemenetelkor „felhő” takarta el Őt a tanítványok szeme elől, mert elhordozhatatlan, a halandó számára, az isteni dicsőség színről-színre látása. Amit mi, mai tanítványok földi életünk során meg”láthatunk”, az bennünk, rajtunk keresztül megnyilvánuló isteni dicsőség. Azt azonban jó lenne látni, láttatni.
Szentpály-Juhász Imre, Egyetemi Lelkigondozói Szolgálat
