Nem vagyok.
Péter jól ismert tagadási történetéből az idézet, amikor három alkalommal is megtagadja jézusi tanítványságát. Nem vagyok tanítványa, nem tartozom hozzá; mondta, jól lehet (a”szögedies”, „pálócos”, „vazsias”) tájszólása rögtön elárulta galileai származását. Ha nem vagyok (a tanítványa), akkor nem is vagyok; létezésem nem több a puszta vegetálásnál. Péter nem csupán a Mestert tagadja meg egy meglehetősen kiélezett helyzetben, ami még érthető is, hanem saját küldetésétől, létezésétől fordul el, fordul szembe. Jézusnak ezzel nem okoz csalódást vagy meglepetést, hisz előre tudta és megmondta mi s hogyan lesz, Péter önmagában csalódik, az önértékelése omlik össze; az egyik pillanatban meghalni és hadakozni is kész, a másikban még a hozzátartozást is letagadja. Meg-és bevallani istengyermekségünket, tanítványságunkat: minket építő, erősítő hitvallás, szükségünk van rá.
Szentpály-Juhász Imre, Egyetemi Lelkigondozói Szolgálat
