Asszony, íme, a te fiad!
Meggyötörve, szinte halálra korbácsolva, a kínos fulladásos halál küszöbén, Jézus gondoskodik édesanyja jövőjéről és rábízza Jánosra. Gondoskodik róla s ezzel betölti az V. parancsolatot, melynek ott és akkor értelme, célja a szülőkről való gondoskodás volt. Hogyan tudnánk visszaadni a szüleinknek, mindazt amit kaptunk, hogy édesanyánk a saját testéből „épített” fel minket, a szeretetet, védelmet, féltést, bátorítást, nevelést, amit rajta keresztül, általa kaptunk? Az apai mintát, együtt töltött időt, tanítást, amiben részesültünk? Gyermekeinek adhatjuk tovább, tanulva az előttünk járó nemzedékektől, megpróbálva elkerülni hibáikat, esetleges vétkeiket. Mindezen túl meglátni és bevallani jó, hogy alapvetően minden gondoskodás, amiben életünkben részesedtünk, a mennyei Atyának köszönhetünk. Köszönjük meg Neki, is!
Szentpály-Juhász Imre, Egyetemi Lelkigondozói Szolgálat
