…mond meg nekem, hova tetted és én elhozom.
Máriától az angyalok is, meg a Feltámadott is megkérdezik: „Asszony miért sírsz?” Minden bizonnyal nem „csak” a gyász könnyei ezek, hanem az ehhez kapcsolódó mélységes értetlenség, tanácstalanság, talán harag szakadhatott fel benne egy zokogásban. Számára Jézus nem csak az élők sorából lépett ki, hanem még a halottakéból is; „Mert a legárvább, akinek még halottai sincsenek
bora ecet könnye torma, gyertyájának is csak korma
álldogálhat egymagában, kezében egy szál virággal
mert a legárvább, akinek még halottai sincsenek.” (Kányádi S.) S jön a kétségbeesett gondolat, majd ő visszaviszi a holttestet a sírboltba és mindezt a Feltámadottal közli, mintha ezt mondaná: Neked ott a helyed, ott tudunk Rád emlékezni, meggyászolni, magunkat sajnálni. Ne jöjjön már újabb fordulat, az eddigiek is összetörtek….Hol van Jézus „helye” az életünkben, szívünkben-lelkünkben? Nem mindegy, nekünk, hogy milyen szerepet szánunk Neki, a Feltámadottnak, a Győztesnek, a Diadalmasnak….
Szentpály-Juhász Imre, Egyetemi Lelkigondozói Szolgálat
