Ef 1; 1-14

Áldott…..aki megáldott minket…..minden lelki áldásával.

Az áldás (latin: benedictio) a boldogságot, jólétet, gyarapodást előidéző cselekmény vagy a rossztól való védelem biztosítása; az isteni kegyelem kívánása valamely tárgyra vagy személyre. Az átok ellentéte. Történhet szavakkal és gesztusokkal is. Az áldás forrása a mennyei Atya, közvetítője Jézus a Lélek által. Gyarapodás, erősödés, kiteljesedés a Hozzávaló tartozásban, a bizalomban, a ragaszkodásban; ezek az áldás következményei. Mi emberek is adhatunk áldást a másiknak; egyfajta emberi erő, hagyomány, tudás továbbadásaként. Én magam is kértem; édesapámtól s adtam gyermekeimnek áldást. Jó kérni, kapni és adni is, az élet minősített pillanataiban.

Szentpály-Juhász Imre, Egyetemi Lelkiondozói Szolgálat

Loading


Közzétéve:

Szerkesztő:

Címkék: