Lk 5;17-26

Ember, megbocsáttattak a te bűneid.

Milyen vétket, bűnt, mulasztást tud elkövetni egy magatehetetlen ember, különösen, ha még agyvérzéses állapotában beszélni sem tud? Gondolati bűnt igen…de hát, ő azért van ilyen nyomorult állapotban, mert Isten megátkozta valamilyen súlyos vétek miatt…ez az ószövetségi gondolkodás. A korabeli vallásosak szerint, Jézus nem bocsáthat meg bűnöket, nincs erre felhatalmazása s a nyomorult ember pedig nem tett semmit, bűnbánata kifejezésére. Viszont testében is megtapasztalhatta, hogy az isteni valóság és a hétköznapi realitás milyen messze esnek egymástól, az ő betegsége és a mennyei Atya bűnbocsánata, irgalma, szeretete. Jézus által átélheti, hogy ismét egymásra nyílik a kettő; az isteni életadó teljesség valósága és az emberi, lekorlátozott nyomorúság s két lépésben ismét emberi életté lesz a nyomorúság. Nem Istennek, egyháznak, gyülekezetnek, felekezetnek, papnak, lelkészeknek van szüksége, hogy mi, hétköznapi emberek hitben éljünk, hanem nekünk magunknak; a teljes isteni valóságban részesedésre. A teljes életre való gyógyulásra, ami bűnbocsánat elfogadása és felkélés-elindulás afelé, akitől jövünk. Ennek megtestesülésére, eljövetelére készülünk, várakozunk Ádvent második vasárnapján is.

Szentpály-Juhász Imre, Egyetemi Lelkigondozói Szolgálat

Loading


Közzétéve:

Szerkesztő:

Címkék: