…hallottunk…láttunk…megfigyeltünk…megtapintottunk, azt hirdetjük az élet igéjéről.
A reformációval, a hitbeli élmények területe, azt az megelőző időszakhoz képest visszaszorult s idővel jóformán csak az értelem maradt. Fr. Schleiermacher német teológus a XIX. sz. 30.-as éveiben ezzel szemben a következőket vallja: „Az Istenről szóló beszédek voltaképpen sohasem Istenről magáról szólnak, hanem arról, a végső függéssel kapcsolatos érzéseink miképpen köthetők Istenhez. A Biblia tehát eszerint nem az Isten kinyilatkoztatását, vagy Istennek a történelemben véghez vitt cselekedeteit mutatja be, hanem az ember vallásos tapasztalatairól számol be”. Ha nem is szükséges egyetértenünk vele, mindenképp alapvető, hogy a hit: emberi tapasztalat, amire a Szentírás alapján értelmünkkel reflektálhatunk. Életerő; az Atyához, Fiúban s Lélek által való kapcsolódás…ez keressük, várjuk, éljük meg, adjuk tovább a mindennapokban.
Szentpály-Juhász Imre, ELSz
