Rávehetnétek-e a násznépet, hogy böjtöljön, amíg velük van a vőlegény?
Az ószövetségi prófétákon keresztül a mennyei Atya gyakran úgy mutatja be önmagát, mint egy vőlegényt, aki kéri a menyasszonyt, a választott népet, de az folyamatosan hűtlenkedik, csalfa, más isteneket követ, mint Ő. A vevő-legény mégis, mindennek ellenére, kitart döntése, a menyasszony, a választott nép mellett. Jézus, a böjtre való kérdezéskor visszautal erre a prófétai hasonlatra s magára alkalmazza azt; én vagyok a vőlegény, akit utoljára küldött a mennyei Atya, hogy a nép is elköteleződhessen mellette, ne csak Ő a nép mellett. Az isteni jelenlét örömünnep, nem a lemondás, a szomorúság, a hiánnyal, vétekkel, bűnnel való szembenézés ideje, hanem az örömé, mert az Atya megáldja, meggazdagítja, teljessé teszi az emberi életet. Jézusban az emberi életteljesség, mint az isteni valóság része mutatkozik meg, jön el, s ez örvendetes, hálára indító. Erre készülhetünk Ádventben.
Szentpály-Juhász Imre, Egyetemi Lelkigondozói Szolgálat
