…még nem lett nyilvánvaló, hogy mivé leszünk.
Ami látszik és ami a valóság, nem esik egybe. Ami mások számára rólunk, velünk kapcsolatban, felőlünk elérhető, az egyrészt nem teljesen azonos a belsővel, másrészt pedig nem esik egybe a „felsővel”. Azzal, hogy istengyermekek vagyunk, nem megistenülni vágyó s ezért vagy aszketikus vagy hedonista tévelygésbe tántorgók, hanem bűnbocsánatból, megváltottságból és megszentelt életet rendelkezők vagyunk. Még nem történt meg a „leleplezés” (apokalipszisz) a „színről-színre látás”, mikor leplezetlenül lehetünk az Atyával és egymással, de már most is vannak, lehetnek jelei annak, hogy kié vagyunk. Ez örömteli s a boldogságot munkálja bennünk, körülöttünk.
Szentpály-Juhász Imre, ELSz
