…a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél nem lett tökéletessé a szeretetben.
A közösségek és az egyének életének is egyik sarokpontja az egyensúlyra való törekvés, ami sohasem statikus mozdulatlanságot jelent, hanem a női-férfi, szülői-gyermeki, érzelmi-értelmi, hatalom-alárendeltség, adni-kapni, engedni-mozdíthatatlannak lenni. Az újszövetségi idézetben pedig az istenszeretet-emberszeretet párosítás jelenik meg. Ha nincs meg az utóbbi, az megkérdőjelezi az előbbit, hisz Ő „…egyszülött Fiát küldte el a világba, hogy éljünk általa” s ha Neki ilyen fontos a többi ember, akkor nekünk is az kell legyen. Az isteni szeretet azonban nem törekszik egyensúlyra, mert maga a tökéletesség, teljesség, mert a Szentháromságnak saját belső dinamikája van. A fél-elem pedig, még valódi egyensúlyra sem tud törekedni, csak valamilyen eltorzultra, mert nincs meg az ellentétpárja. Pontosabban meg van, de ott nem lehet egyensúly, mert az atyai szeretet-erő maga teljesség. Hová, merre törekszünk?
Szentpály-Juhász Imre, ELSz
