…adok annak fehér kövecskét….
Pergamon, Attália fővárosa, az ókorban Kis-Ázsia Lourdes-ja, ahova a korabeli történetíró szerint „egész Ázsia összesereglett” (Philostrates). A város felett, 300 méteres magaslaton állott Zeus gigantikus oltára, amelyet János, a sátán trónjának nevez. A városban Asklepiosnak, (Aeszkuláp) a gyógyítás istenének is volt szentélye, ami érthető módon vonzotta a zarándokok tömegeit. A császárkultusz is virágzott s Kr. u. 29-ben Augustusnak és Róma istennőjének is épült templom a városban. Felolvadás, beolvadás, a kívülről jövő impulzusok – melyek eredetüket, indítékukat tekintve lehetnek keresztyén gyökerűek, de eltorzítottan, diabolizálva, „génmanipulálva” fecskendezik vissza közösségeinkbe – találkozva a belülről jövő, rajongó, megistenülésre vágyó, vallásos önzőséggel jelentik ma, hitünkre a veszélyt. A „fehér kövecske”, eredetileg a császárkultusz alkalmával adott „igazolás”; az illető isteniként tisztelte az adott császárt s ezért bizonyos hivatalokat betölthetett. A fenyegetett tanítványi gyülekezet számára; annak „igazolása”, hogy krisztusi, az Ő nevéről elnevezett, Hozzá tartozó. Megkereszteltetésünk alkalmával megkaptunk ezt; őrizzük, meg van még?
Szentpály-Juhász Imre, ELSz
