…én vagyok a vesék és szívek vizsgálója…
Egy egyházi közösség, melyben a tettek, az isteni szeretet, a hit, a diakónia (szeretetszolgálat) és az állhatatosság is jelen van. Ezek ellenére a gyülekezet egy részében tévtanítás is megjelent, ami nem más, mint könnyelmű játék a démoni erőkkel. A sátán mélységeinek megismerése a gnosztikus tévtan: meg kell ismerni a sátán mélységeit, azért, hogy az ember független lehessen tőle. Ebből a célból a csoport tagjai a bálványistenek templomaiba jártak, a bálványáldozatokon részt vettek és a kultuszi paráznákkal érintkeztek. A keresztyén szabadságból így lett szabadosság és vallási keveredés, szinkretizmus (különböző vallási, filozófiai, műveltségi irányok, elemek elegyítése). A vese és szív, már az Ószövetségtől kezdve, az ember legbelsőbb testi-lelki-szellemi működésének, titkainak hordozói, megjelenítői. Mi van legbelül, mik a „titkos” gondolatok, vágyak, ösztönös cselekedetek, melyek meghatározzák mindennapjainkat egyházi közösségeinkben, nemzetben, munkahelyen, családban, önmagunkban? Isteni szeretet, hit, diakónia? Ami ezekkel ellentétes, annak el kell tűnnie a közösségek és az egyének életéből.
Szentpály-Juhász Imre, ELSz
