Akit szeretek, megfeddem és megfenyítem….
A Feltámadott kedvel és barátjának tart, ezért fedi fel, ha elhibázott életünk célja, értelme, tartalma, ezért dorgál és utasít rendre. A rend, az atyai teremtésben, a fiúi megváltásban és a Lélek általi tanításban válik kézzelfoghatóvá. A laodiceabeliek nem „felülről”, hanem alulnézetben tekintettek önmagukra. Gazdagnak tartották
magukat, minden tekintetben tökéletesnek, rendezett és kiegyensúlyozott anyagi helyzetük és körülményeik következtében. Jézus a gyülekezetet az Atya értékelése szerint mégis így jellemzi: nyomorult, szánalmas, szegény, vak és mezítelen. A gyülekezet nem végezte el az evangélium mértékével, értékei újraértékelését, a megtérést (meta-nus=az értelem megváltoztatása). Megpróbálni olyan közel kerülni, engedni magunkhoz az Atyát, Jézusban, a Lélek által, hogy tudjuk önmagunkat, életünket, a velünk, bennünk, körülöttünk történő eseményeket az Ő szemével látni, érteni, értelmezni. Akkor nem csupán a realitást, hanem a valóságot is láthatjuk; milyenek vagyunk Őelőtte, s mi a célja az egyes eseményeknek, történeseknek.
Szentpály-Juhász Imre, ELSz
