Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg, mostantól fogva.
„Boldogok a halottak,akik az Úrban halnak meg mostantól fogva”. Az en Christó, a Krisztusban újjászületett, a Krisztusban hívőkről van szó, nemcsak a Krisztusért meghaltakról,azaz a mártírokról. „Mostantól fogva” a látnok korára, nemzedékére vonatkozik. Attól kezdve az utolsó idők, az eschaton egész idejére. A boldogság oka az, hogy megnyugosznak (anapaésontai). Az élet terhétől, szenvedéstől, szorongattatástól, „cselekedeteik pedig követik őket”. Ez a Jézus korabeli zsidó elképzelésből ered, hogy az ember cselekedetei az ítéletben fellépnek, mint védők vagy vádlók (vö. 4Ezsd 7:35). A keresztyén életben a hit és a cselekedetek elválaszthatatlanul együvé tartoznak (vö. Jak 2:14–26). Bár mindnyájunknak meg kell jelennünk Krisztus ítélőszéke előtt (vö. 2Kor 5:10), mégis, azok, akik Krisztusban éltek; és a belé vetett hitben haltak meg, bizonyosak lehetnek, hogy hitük és az Ő engesztelő áldozatáért megszentelt életük, cselekedeteik nem vádolhatják őket.
Szentpály-Juhász Imre, ELSz
