…akiknek fejüket vették a Jézusért való bizonyságtételért…
A fej levágása, a halálban való megszégyenítés egyik eszköze volt a mongol, török megszállók részéről, de a franciák is előszeretettel használták. Az üstök egyik funkciója volt, hogy ilyen esetben, a levágott fej felfelé nézett, a menny felé – ennél fogva mutatták fel – s nem a föld felé, mint a török varkocs esetében, ami a magyarok számára megalázó volt. Részletünkben a jézusi hitükért kivégzettekről van szó, nem csatában legyőzöttekről, hadifoglyokról, elfogott ellenségről. Hitért éltet, ki adnak ma, nálunk? Még időt, „bevállalást”, bizonyságtételt, anyagiakat is csak visszafogottan, pironkodva, kicsit szégyenkezve adunk, „maradiságunk” miatt. Mindez minket magunkat szegényít, gyengít, erőtlenít…kár, ha így van. Lehetnénk büszke, örömteli, hitvalló istengyermekek! Miért ne lennénk?
Szentpály-Juhász Imre, ELSz
