Nem láttam templomot abban a városban, mert az Úr….annak a temploma.
Szakralitás, a szó eredeti és valós értelmében; mindenütt, mindenben, mindenkor az atyai jelenlét határoz meg mindent. Minden rezdülés, gondolat, szó, cselekedet, igény, vágy, kapcsolat Benne és Általa létezik. Ezt mi, itt és most, ebben a teljességben nem élhetjük meg. Idő és tér, genetika és tanult, begyakorolt túlélési technikák, szokások, emberi közösségek, egyéni terheltségek korlátoznak minket. A kérdés, hogy létünk alapját, irányát, kifutását tekintve, honnan jövünk, hová tartunk, kihez tartozunk, minek, kinek „adjuk oda” magunkat? Minek, mire áldozzunk életünket, mik a céljaink? Ha az atyai szeretet-erőben való kiteljesedés, még ha korlátozottan is, akkor van a biológiai életen túlmutató tartalma létünknek. Nagy ajándék, öröm, boldogság.
Szentpály-Juhász Imre, ELSz
