…József igaz ember volt és nem akarta őt (Máriát) megszégyeníteni…
Igazi családi dráma, a gúny és a szexuális kisebbség axiómája (Jézusnak két apja volt), a botránkozás alapja, az atyai cselekvésben való bizalom sarokköve. Van ilyen, lehetséges ez, megtörténhetett? Ez emberi tapasztalás meghaladása; ilyen nincs, sem az ember, sem pedig az állatvilágban. „Született, de teremtmény, az Atyával egylényegű és minden általa lett” (Niceai hitvallás). Ami ránk vonatkozik, hogy József igaz (δίκαιος- igaz, becsületes, tisztességes, aki az emberi v. isteni jogrendhez igazodik) ember volt. Igazodni az isteni jogrendhez vagyis, ha bűnös is, ha vétkes is, isteni-emberi bánásmódra méltó: „…amiképpen mi is megbocsátunk…” Mintha a mi megbocsátásunkon múlna az atyai, Jézusban, a Lélek által. A hangsúly a kérés első felén van, „..bocsásd meg a mi vétkeinket…”. Mivel Te, megbocsátod a vétkeinket, bűneiket, mi is megbocsáthatunk. Ez nem következmények nélküliséget jelent, ezt tapasztaljuk is, de nem a létünk alapját érintő a folyománya, mert azt a jézusi keresztáldozat eltörölte. Miképp viszonyulunk az ellenünk vétkezőkhöz, vétkesekhez, bűnösökhöz, bűnözőkhöz? S önmagunk vétkességéhez?
Szentpály-Juhász Imre, ELSz
