Nékem volna szükségem arra…
Az Isten-embere, Jézus unokatestvére, az esszénus közösség tagja, sokak bűnbocsánatra megkeresztelője, tudja is meg nem is, hogy mire van szükség/e. Ő aki sivatagi közösségében, eddig a világtól elvonultan élt, aszketikus életet, jézusi keresztséget igényelne. Jézus pedig „beáll a sorba”, oda ahová Neki nem kellene, a mennyei Atyától elszakadtak, távollévők közé. Sorsközösséget vállal velünk, hogy felemeljen, meglelkesítsen, megszenteljen minket, a hétköznapjainkat tegye istenivé. Hála, öröm, dicsőítés, hogy mellénk, mögénk áll, velünk van, nem hagy magunkra, sem rosszban, sem jóban, sem a nehéz, sem pedig a könnyű napokban. Nekem van szükségem arra, hogy megszenteljen…..
Szentpály-Juhász Imre, ELSz
