…pogányok Galileája…világosság támadt…
A /ἔθνος, (etnosz) nemzet, nép; pogányok/ nem zsidók lakta országrészben kezdi tanítói, térítői munkásságát Jézus, akit Ábrahám gyermekei pogányoknak mondtak. Az istentelenek körében jelent meg a világosság és ebben másképp kezdték látni önmagukat, egymást; úgy, mint a mennyei Atya gyermekeit. Milyen megvilágításban látjuk s milyennek szeretnénk látszani, láttatni magunkat? Énkép, önkép, mások rólunk kialakult képe….Jézus az Atya képmása (eikon-ikon) (Zsid 1;3) s minél inkább hasonlítunk Jézushoz, annál inkább vagyunk mi is az Atya képmásai. Mostantól még tudatosabban tekinthetünk önmagunkra, Jézusért úgy, mint „…szentek-re és szeretettek-re…” (Kol3;12). Ebben a megvilágításban, világosságban jó, járni, élni, létezni.
Szentpály-Juhász Imre, ELSz
