Ezek azért mentek oda, hogy hallgassák Őt és meggyógyuljanak betegségeikből.
Milyen lehetett Jézust hallgatni, mi ragadhatta meg leginkább az embereket? A személyisége, tekintete, kisugárzása, beszéde, nyelvezete, az alakja? Alább azt olvassuk, hogy gyógyító erő áradt ki belőle; vajon ezt hogyan érzékelte a tömeg? Fényt láttak, melegséget éreztek vagy bizsergést, esetleg mintha mágnes vonzotta volna, talán valamilyen spirálisan emelkedő erő emelte vagy ellenkezőleg szegezte a földhöz őket? Ekkora idő-és térbeli távolságból nem is érdekes mindez, legfeljebb amiatt, hogy mi, ma élő tanítványok, követők, átélhetünk-e valami hasonlót? Tapasztalhatunk, tapasztalunk-e gyógyulást, mely isteni erő hatására jön/tt létre? Előfeltételek nincsenek, azonban hozzáállásunk nem hatástalan…az akkoriak azért mentek, hogy hallgassák Őt. Túl az érdeklődésen, a szenzáción, a szellemi-lelki izgalmon, amit a jézusi beszéd okozhatott, azzal a meggyőződéssel mentek, hallgattak, hogy ott velük valami fontos és alapvető történik, történhet. Így lehet, lenne jó nekünk magunknak is Jézus közelébe törekedni, imával, énekkel, igeolvasással, prédikáció hallgatással, hitközösség gyakorlásával. A belső meghallás, meghallgatás és a gyógyulás igényével, szeretteinkért, másokért,, magunkért.
