Bocsássatok meg és nektek is megbocsátanak.
Elengedni a tartozást, elbocsátani, útjára bocsátani a rossz érzést, tapasztalatot, élményt, lelki-testi, anyagi-tárgyi vétséget; erre vonatkozik a jézusi felszólítás. Sokszor hónapokon, éveken át rág minket egy-egy sértő, megalázó, igazságtalan, jogtalan kijelentés, vád, cselekedet vagy éppen tétlenség s ezek következménye. Le-és megkötnek a meg nem bocsájtott dolgok, elviszik az energiát, leszűkítik a látásmódot, nehezítik, akadályozzák az emberi kapcsolatokat. Ádventben az eljövetelre figyelünk s próbáljuk az isteni szeretet útjában lévő akadályokat elhárítani. Keresztelő János is, az Ószövetséget idézve, erre szóltja fel kortársait s a ma élő tanítványokat is. A mennyei Atya, a maga oldaláról minden akadály elgördített, ami közte s közöttünk volt/van, hogy kegyelme és szeretete akadálytalanul teljessé tehesse életünket. Nekünk is van azonban tennivalónk, e téren is; az Atyával szembeni, esetleges, haragot, vádat, értetlenséget, távolságot nekünk kell, a magunk oldaláról, elbocsátani. S ugyanígy embertársaink felé is jó útjára bocsátani mindazt, ami teher, nehézség, fájdalom, szenvedés, szégyen, harag, igazságtalanság, megaláztatás volt. Erre, első renden nekünk magunknak van szükségünk, hogy nyitottak lehessünk az isteni szeretet el-és befogadására s tudjuk továbbadni azt.
Szentpály-Juhász Imre, Egyetemi Lelkigondozói Szolgálat
