Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj.
Teremtő szó, Ige, mely kimondja legyen és lőn. Beszéd, mely azért van, hogy elfedje a valódi szándékot (T. Mann) és a freudi elszólás, ami akaratlanul is, de felszínre hozza a legbelsőbb érzést, vágyat és a kimondott szó hatalma…mindezek eszünkbe juthatnak a jézusi kijelentés alapján. Mikor, mit és miért mondunk, szólunk, a munkahelyen, családban, gyülekezetben, egyáltalán? Ami hasznos, ami épít, ami jobbít, gyógyít, helyreállít? Saját belsőnk rendezetlenségeit, sérüléseit, indulatait vetítjük ki másokra, közösségekre, szervezetekre? Ádventben is mindezeket letéve, hátunk mögé dobva kérhetjük, várhatjuk, engedhetjük, hogy az isteni szeretet ereje töltse be szíveinket. Az egy-ségnek, a harmóniának, a kegyelemnek, a célra tartásnak az ereje. Ebből merítve szólhatunk, beszélhetünk, mint mai útkészítők, akik szívvel-lélekkel és beszéddel is készülnek az emberré létel szent csodájára.
Szentpály-Juhász Imre, Egyetemi Lelkigondozói Szolgálat
