…leásott, mélyre hatolt és a kősziklára alapozott…
Egyáltalán nem magától értetődő az alapozás, házépítés esetén a jézusi korban , kultúrkörben sőt, vidéktől, természeti adottságoktól függően, néhány évtizeddel ezelőttig még nálunk sem. Az ún. talpas vagy éppen a vertfalu házak esetében nem szükséges az alap. A bibliatudósok szerint, Jézus a vádiba, kiszáradt folyómederbe való építkezésről beszél, melynél villámárvízre csak néhány emberöltőnként lehetett számítani. Az emberi életben időnként előfordulnak ilyen villámárvizek: tragédiák, halálesetek, fizikai, kapcsolati, munkahelyi, anyagi, megélhetési-és lakhatási összeomlások. Amikor semmi nem marad….mi maradhat meg? Az alap, ha van, s ha sziklaszilárd; a mennyei Atya irántunk való szeretete, irgalma, kegyelme, velünk léte. A sziklát nem az építő helyezi el a földben, az ott van öröktől fogva, csak rá kell találni, rá kell hagyatkozni, építeni. Az alépítményről és felépítményről a szociál-kommunizmusban sokat beszéltek, csak éppen mást értettek rajta, materiálisan, az anyagi feltételeket, viszonyokat tekintették alapnak. Sok minden fontos, lényeges az életben, de egy az alapvető, Isten hozzánk fordulása. Ádventben is keressük meg újra és újra a szikla alapot, hogy az élet villámárvizei ne tudják összedönteni egész életünket, ha egyes részeit meg is rongálják, s ha kell, alapozzuk alá, az eddig a nem megfelelővel alátámasztott életünk.
Szentpály-Juhász Imre, Egyetemi Lelkigondozói Szolgálat
