Amikor az Úr meglátta az asszonyt, megszánta….
A fájdalom, a veszteség, a kilátástalanság megindítja Jézus szívét. Özvegyként, a leírás szűkszavúságából arra következtethetünk, hogy egyetlen fontos emberi kapcsolatát veszítette el az asszony, a fia halálával. Szülőnek gyermekét elveszíteni sokkal nehezebb, súlyosabb, mint fordítva s ha ezt még a mindennapi kenyér elvesztésének lehetősége is nehezíti, gondolhatjuk milyen helyzetbe is került az özvegy. Az élet visszaadása, a naini ifjú esetében, nem jelentette a halál végleges legyőzését, de jel, jelzés Jézus majdani feltámadására, mely pedig, hitvallásunk szerint is, a mi feltámadásunk záloga. Részt venni a másik, fájdalmában, hiányának betöltésében, szükségletei enyhítésében lehetőséget teremt a jézusi létmód gyakorlására. Az pedig az életteljesség felé vezető út. Tenni a másikért, imádkozni érte, életének, hiányának, fájdalmának, örömének részese lenni minket is gazdagító, felemelő viszonyulás, cselekedet. Ádventben, a karácsonyi készülődés közepette, az évzárás hajrájában tehetünk magunkért úgy, hogy másokért teszünk.
Szentpály-Juhász Imre, Egyetemi Lelkigondozói Szolgálat
