…tudná ki ez és tudná, hogy ez az asszony, aki hozzáér: bűnös.
Egyértelmű helyzetek, egyértelmű emberek; egy vallásos igaz ember, egy vacsorameghívás, egy bűnös nő, akinek nincs keresnivalója a vendégségben és Jézus, aki lehet, hogy próféta. Aztán nagyon hamar kiderül, hogy a helyzetek, kapcsolatok, nem is olyan egyértelműek. Ha tiszteletre méltó vendéget hív a farizeus, miért maradnak el a Közel-Keleten megszokott üdvözlési, tiszteletadási szokások? Egy asszony, csak szolgálhatott a férfiak étkezésekor, meghívás nélkül be sem léphetett volna a házba főleg, hogy valószínűleg, az egyik legősibb mesterséget űzhette, miért megy oda? Jézus miért nem utasítja el az étkezésen való részvételét, mikor tapasztalja, hogy méltatlanul bánnak vele s miért engedi, hogy a nő megérintse? Látszólagos egyértelműségek és valós megnyilatkozások. Ami egyszerre kapcsolja össze és választja szét a szereplőket az a mennyei Atyához s rajta keresztül az egymáshoz való viszony. Aki azt gondolja, hogy részéről minden rendben az Atyával való kapcsolatban az könnyen fuvalkodik fel, s kezeli le a másikat, aki tudja, hogy célt tévesztett, az a háttérbe maradva, megalázkodva próbál bocsánatot nyerni s aki az Atyával harmóniában létezik az szabadon tud viszonyulni mindkettőjükhöz. Karácsonyra készülődve is az Atyához való kapcsolódásunk határozza meg, alapvetően, az egymáshoz kapcsolódásunk. Elfogadva szeretetét, fordulhatunk a másikhoz, hordozhatjuk el egymást, legyen így!
