….senki sem mondhatja: „Jézus Úr”, csakis a Szentlélek által.
Korintusban is voltak, akik szívesen tettek különbséget a „lelki” és nem „lelki” gyülekezeti tagok között, ma így mondják; hívő és nem hívő keresztyének, megtért, átadott életű és megtérésre váró, át nem adott életűek között. Az egyik alapvető probléma ezzel a megítélés vétke, mely megítéltetést von maga után. A második, hogy a látványos, extatikus jelenségeket (elragadottság, önkívület, földön fetrengés, nyelveken szólás) értékesebbnek tartották, mint az evangélium hirdetését vagy a szeretetszolgálatot. A harmadik, hogy ilyen elragadtatott állapotban voltak, akik Jézust megátkozták. Az „ember” Jézust Úrnak, életem, testem-lelkem urának, csak a Lélek által tudom, mondhatom, ahogy a Lélek által kiáltjuk „Abbá, apácskám!”(róm 8;15) az Atyának. Milyen jó, hogy a Lélek segít.
Szentpály-Juhász Imre, ELSz
