Az az ember pedig…..arra kérte, hogy vele maradhasson.
Sírboltokban lakó hajléktalan, aki ráadásul még ön és közveszélyes őrült is, egy pogány vidéken, ahol a legtisztátalanabb állatot, disznót is fogyasztanak, tartanak. Négyszeresen kerülendő vidék, helyzet és ember, egy hívő zsidó számára, Jézus mégis odamegy, gyógyít, beszél velük és…anyagi veszteséget is okoz az ott lakóknak. Egy elállatiasodott ember és a gonosz lelkektől megszállt, pusztulásukba rohanó állatok. Párhuzamos létezések, a lét párhuzamai. Vannak, akiket fogva tart a halál gondolata, a sajátjuk vagy szerettüké, vannak, akik a szó szoros értelmében hajléktalanok, de találkozhatunk ‘lelki toprongyokkal’, akiknek élete a puszta vegetálás, vannak akik, anyagi, vagyoni veszteségeikbe mennek tönkre, mások munkahelyi, hivatásbeli sikertelenségükbe, vannak csodavárók, akik a lelki, anyagi ‘sült galambot’ várva töltik üressé vált életüket. Vannak akiket megkötöznek és leláncolnak kapcsolatok, tárgyak, anyagiak, szenvedélyek, álmok, vágyak és soha nem tapasztalják meg milyen valóban szabadon létezni. Vannak, akiket megszabadít a Szabadító s ilyenkor ép, teljes elmével, nem féleszükét érthetjük, értelmezhetjük, önmagunkat, életünket, embertársainkat, a világot. Karácsonyi ajándék; elfogadhatjuk, élhetünk vele!
Szentpály-Juhász Imre, Egyetemi Lelkigondozói Szolgálat
