….Krisztus is egyszer áldoztatott fel, hogy sokak bűnét elvegye….
Ebben a hosszabb fejezetben a vér, mint az élet hordozója, megjelenítője általi áldozat bemutatását taglalja a levél írója. Részletesen olvashatjuk, hogy hogyan, mikor, miként mutatta be az áldozatot, a főpap, önmagáért s a népért. Krisztus hármas tisztéből itt, a főpapit emeli ki a Zsidókhoz írott levél szerzője, amelyben önmagát, a saját életét, vérét áldozza miértünk. A tetteknek, cselekedeteknek, szavaknak, de még a gondolatoknak is van következménye, terhe, amit valakinek, magunknak, környezetünknek s létünk alapját érintők esetében, Jézusnak kell elhordoznia. Helyettes áldozat…ez a gondolat manapság idegen, népszerűtlen, pedig, ha magunkra, környezetünkre tekintünk sok olyan összefüggést láthatunk, melyben az „atyák bűne a fiakban” és/vagy fordítva jelenik meg. Hála legyen az isten bárányának, aki elveszi a világ bűneit!
Szentpály-Juhász Imre, ELSz
