…nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk….
Feladni, visszalépni, meghátrálni, egy ügyet, helyzetet, emberi kapcsolatot, viszonyulást, meggyőződést, nyelvet, kultúrát, életteret. Nem csupán egy szemmel látható, megtapasztalható veszteség, hanem gyakran egzisztenciális, a „.. ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogyan te!” hiányt is jelent. Hitben meghátrálni; feladni a reményt, a reménytelenség közepette, a bizalmat, amikor a bizalmatlanság tombol, a hitvallást, mikor a kétely az úr. Egy olyan környezetben képviselni a mennyet, amikor minden a mocsárba rángat; nyelv, viselkedés, öltözet, politika, gondolkodás, viszonyulás….de nincs hová hátrálni. A következő lépés már az elveszés lenne. Ebben a helyzetben sem vagyunk egyedül, nem maradtunk magunkra; az van velünk aki így szól: „ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogyan te!” (Mt 26;36) Ő adhat, adjon erő az ilyen határhelyzetekben is.
Szentpály-Juhász Imre, ELSz
